Mi folyik itt? A csapból…

A műanyagmentes július kapcsán aktuális téma a vízfogyasztás. Elmesélem, mi vezetett rá arra, hogy a lakásomban is bevizsgáltassam a csapvíz ólomtartalmát.
pexels julia zolotova 1320998

A műanyagmentes július kapcsán aktuális téma a vízfogyasztás. Elmesélem, mi vezetett rá arra, hogy a lakásomban is bevizsgáltassam a csapvíz ólomtartalmát. Minden egyes szál fontos tényező a történetben, ami tanulsággal szolgálhat Neked is.

Vörös zónában élek?

Több szálon futott ide a cselekmény, de mivel nincsenek véletlenek, minden történetszál fontos tényező volt az idáig vezető úton, ami tanulsággal szolgálhat Neked is. Tarts velem!

A víz világnapja, vagyis március 22-e alkalmából írtam egy rövid cikket az ALSAD Medical oldalára, amelyben megemlítettem, hogy:

„Főleg az 1945 előtt, és részben az 1975 előtt épült házak belső vízhálózata rejt még ólomcsöveket. Ahhoz, hogy megtudjuk, a mi lakásunk is érintett-e, ellenőrizhetjük a kockázatot a csapvíz ólomkockázati térképen. Az ivóvíz kockázati kalkulátor is hasznunkra válhat. Főzéshez, iváshoz hideg vizet használjunk! Ehhez érdemes röviden kifolyatni a csapot, és a kifolyó vizet felfogni. Ezzel később még tudunk például locsolni, takarítani. Erre azért van szükség, mivel a meleg víz és a csőben hosszabb ideig pangó víz különböző szennyezőanyagokat oldhat ki az ivóvízhálózatból.”

Mivel már Víz világnapja is beszámoltam erről a témáról, s akkor meg is néztem a fenti cikkrészletben belinkelt ólomkockázati térképet, felfigyeltem arra, hogy az a társasház is a piros (kockázati) zónába került, amelyben élek. A furcsaságot az okozta, hogy ez a társasház 1990-ben épült, így nem valószínű, hogy ólomcsövek vagy egyéb ólomtartalmú szerelvények (csaptelepek, rézötvözetek, forraszanyagok, stb.) lennének a vízhálózatban. Persze, ki tudja… Akkor ez az ellentmondás egy kis bogarat ültetett a fejembe, de még nem léptem annak érdekében a tettek mezejére, hogy bevizsgáltassam a csapvizet. Vagy vezetékes vizet? Na, erre is kitérek majd hamarosan. A lényeg, hogy ez volt az első jel.

Ólomkockázati térkép Budapest
Budapest ólomkockázati térképe

A második jelet és figyelmeztetést akkor kaptam, mikor a cikket kiposztoltam a LinkedIn oldalamra is. Így talált rá a posztomra Azari Katalin vegyészmérnök, ivóvíz tanácsadó, a Vízkutató Vízkémia Laboratóriumból is. Ő a posztomat vélhetően azért látta, mert Kurucz Regina okl. építészmérnök, épületenergetikus szakmérnök, WELL AP&Faculty, LEED Green Associate független tanácsadó is kommentelt alá. Reginát a Work for Humans által indított munkahelyi well-being projektmenedzsment képzés kapcsán ismertem meg személyesen (vagyis az online előadása során), bár már korábban „ismerősök” voltunk a LinkedInen és követtük egymás munkásságát. Mivel Regina egyik szívügye az épületek vízminősége is, így hamar összeértek ezek a szálak is. Katalin később felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy sajnos nem elegendő kifolyatni a vizet a csapból, mert az nem „szünteti” meg az ólomkockázatot. Mindig tanul az ember!

Kiegészítés: A víz kifolyatása akkor megoldás, ha garantált az, hogy az „ólomszennyező forráson” a víz minimális ideig tartózkodik – nagyobb társasházak esetében nagyon nehéz modellezni, mennyi ideig kell a vizet kiengedni ennek érdekében.

Miért okoz gondot az ólom? 

Miért ne okozna? Az ólom a csapvízben különösen a gyermekek számára okoz gondot, mi, felnőttek jobban megbirkózunk vele, bár nyilván jobb lenne, ha nem kellene. Jelenlétére azonban nem utal a szín, szag vagy íz változása, kizárni csak laboratóriumi mérésekkel lehet. Ha egy családban vagy közintézményben (pl. óvodában) a kisgyermek ólommal szennyezett csapvizet iszik, az számára hosszú távú következményekkel, egészségkárosodással járhat. Mivel nekem még nincs gyermekem, de szeretnék, ezért fontos tudnom, vajon a lakásomban milyen víz folyik a csapból. Feltéve persze, hogy majd itt fogok élni a leendő családommal is, de vegyük alapul azt, hogy igen.

„Az ivóvízzel szervezetbe vitt ólom kis mennyiségű, de mivel a fogyasztás hosszútávon fennállhat, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani annak csökkentésére, még akkor is, ha a bevitel kis részét teszi csak ki. A magzatok és csecsemők érzékenyebbek a káros egészséghatásokra, mint a felnőttek, mert a testtömegükhöz viszonyítva a vízbevitelük nagyobb. A megnövekedő vérólomszint károsan befolyásolja a kisgyermekek központi idegrendszeri fejlődését, szellemi teljesítőképességét.” Forrás: Lehet ólom az ivóvízben?

Véletlenek már pedig nincsenek

Szó szót követett, de a fentieknek köszönhetően így megismerkedtem Azari Katalinnal, aki segített nekem tisztázni néhány alapfogalmat a vízről (ld. alább), amit a köznyelvben talán sokszor keverünk, de időnként a szakmai kommunikációban is lehetnek vele problémák. Megismertem általa a hazai vízügyi helyzet néhány elemét, valamint azt is, hogy ha szükséges, milyen víztisztító berendezést célszerű választani, s miért olyat. Ez teljesen passzol a műanyagmentes július (#plasticfreejuly) témához is, mivel nem mindegy, milyen vízzel töltjük meg a fém vagy üveg kulacsunkat az eldobható műanyag palackban árusított ásványvíz fogyasztása helyett.

Zárójeles megjegyzés: azokon a helyeken, ahol a vízminőség nem alkalmas emberi fogyasztásra, de nem megoldott a vezetékes víz tisztítása sem, még mindig jobb megoldás a palackos ásványvíz használata– dacára a lehetséges mikroműanyag-kockázatnak és a környezeti terhelésnek (még a szelektív gyűjtés mellett is). Ez tipikusan a melyik ujjunkat harapjuk meg kérdés, amiről szintén hosszasan lehetne diskurálni. Ez az írás most a vezetékes vízre koncentrál.

Egy mérés nem mérés 

Hosszas előkészületek után végül a tettek mezejére is léptem, és elvittem két reggeli vízmintát (a megfelelő mintavételi instrukciók betartása mellett) a Vízkutató Vízkémia Kft. laborjába, ahol Katalin is dolgozik, hogy megtudjam, hányadán állok ólomkockázat ügyében. Abban a naiv hitben vittem vártam az eredményt, hogy talán csak tévedés a piros kockázati térképre sorolása a társasháznak, s nem lesz semmi gond, gond nélkül iható a csapvizem.

Aztán néhány nap múlva megdöbbenéssel kaptam meg a labor értesítését: sajnos, az első, éjszakai állást követően reggeli első kifolyatást követően vett minta ólomtartalma 10,8 mikrogramm/liter, vagyis határérték feletti. A 201/2011. (X.25.) Korm. rendelet szerinti határérték ugyanis 10 mikrogramm/liter.

pexels steve johnson 861414
 Az ólom határértéke ivóvízben 10 mikrogramm/liter, Magyarországon és Európa többi országában egyaránt. Ez megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt értéknek. Fotó: Pexels

A második minta (egy perces kifolyatást követően) már alsó méréshatár alatti értéket mutatott. Katalinnal egyeztetve arra jutottunk, hogy mivel nem egyértelmű így a helyzet, további minták elemzése is szükséges. Így is lett. Két darab, nap közben, random időpontokban, előzetes kifolyatás nélkül vett minta is bevizsgálásra került. Ezekben alsó méréshatár alatti ólomtartalmat mért a laboratórium, azonban ettől még nem dőlhetek hátra.

„A 10 μg/dl feletti vér-ólom tartalom toxikus hatást gyakorolva a fejlődő agyra és kisgyermekek idegrendszerére, a szellemi teljesítőképesség (IQ) csökkenését eredményezi. Egyre több bizonyíték lát napvilágot arra vonatkozólag, hogy ez a toxikus hatás jóval alacsonyabb vér-ólom szint mellett is bekövetkezik, sőt jelenlegi információnk szerint gyermekekben nem is található biztonságosnak tekinthető vér-ólom szint.” Forrás: Országos Közegészségügyi Intézet Közegészségügyi Igazgatóság

Ez egy viszonylag nem egyértelmű, további kérdőjeleket felvető helyzet. Az ugyan kiderült, hogy valószínűleg, nem a csapteleppel lesz a gond. Mivel pár éve cseréltettem ezeket, ezért ez nem is volt szinte kérdés. Valahol a társasházban (vagy azon kívül?) lehet a szennyezőforrás, valamelyik vezetékben.

Hogyan tovább?

Ezért a további teendőm, hogy felveszem a kapcsolatot a közös képviselővel és értesítem a többi lakót is a helyzetről. Abban nem reménykedhetek, hogy egyetlen ilyen eset után a társasház lecseréli az esetleges ólomszennyező vezetékeket, szerelvényeket, mert nem is tudhatjuk jelenleg, hogy ezek hol vannak és mennyire lenne költséges a csere. Másrészt nehéz ezt a helyzetet a lakók felé is könnyen, egyszerűen megmagyarázni, kommunikálni.

Kockázatos lehet azt hangsúlyozni, hogy elegendő hosszan kifolyatni a hideg vizet, s így a csapvíz már nem tartalmaz ólmot, mert ez nem lenne teljesen igaz. Hiszen elképzelhető, hogy valaki nem vár elég sokáig, vagy olyan napszakban nyitja meg a csapot, amikor a vezetékekben sokáig állt a víz, így jobban „feldúsulhat” bennük az ólom, mint a forgalmasabb időszakokban. Míg nap közben, amikor sokan használják a vizet, azért lehet megfelelő a vízminőség (ólom szempontból), mert kellően át vannak „mosva” a vezetékek.

Minden esetre a házban lakó várandós, szoptató anyák, ill. a csecsemők és kisgyermekek számára megfontolandó ilyen esetben a víztisztító berendezés beszerelése.

Persze, nem mindegy, milyet választanak (ld. alább), illetve választok, mert ezek után én is nyugodtabb lennék, ha nem kellene a kifolyatással foglalatoskodnom – a saját és leendő gyereke(i)m egészsége érdekében. Össze lehet ugyan gyűjteni a naponta egyszer egyszerre kifolyatott mennyiséget a virágok locsolására, WC öblítésére, felmosásra, így ez nem vész kárba, de így mégsem kellene azon aggódni, vajon elegendő ideig tartott-e a kifolyatás.

Lehet egy kérdéssel több?

Azért akadt még néhány kérdés, amiben jobb szerettem volna, ha szakértő részéről érkezik a válasz, így megkértem Azari Katalint, hogy az alábbi témákban segítsen a tájékozódásban. 
(A következő szakaszban SJ vagyok én, AK pedig Azari Katalin.)

SJ: Tisztázzuk, mit jelentenek ezek a fogalmak: csapvíz, ivóvíz, szűrt víz, tisztított víz, vezetékes víz! Mi a fő különbség?

AK: Az ivovizem.hu honlapon általam használt vízminőséget leíró fogalmak tartalma:

  • vezetékes víz = az ivóvíz minőségi követelményeinek (201/2001 rendelet) megfelelő, a vízszolgáltató által előkészített víz (a vonatkozó rendelet előírásainak való megfelelés biztosítása a vízóráig a szolgáltató felelőssége)
  • csapvíz = a fogyasztás helyén rendelkezésre álló, másodlagos szennyezőket szükségszerűen tartalmazó vezetékes víz
  • ivóvíz = a 201/2001 rendelet előírásainak megfelelő víz (egészségkárosító szennyezőktől mentes víz)
  • csomagolt víz = csomagolt (flakon, üveg, ballon, zacskó), ivóvíz célú fogyasztásra előkészített, az ivóvíz minőségi követelményeinek megfelelő víz
  • prémium ivóvíz = az egészségünket támogató, természetes ásványi anyagokat tartalmazó finom, szomjoltó ivóvíz (pl. WELL standard)
  • ásványvíz minőség = (a szóösszetétel kémiai jelentés tartalma értelmében) Olyan ivóvíz, mely mentes a másodlagos szennyezőktől is, melyben az ásványi anyagok optimális mennyiségben vannak jelen, természetes eredetűek. A víz csak természetes anyagokkal érintkezik, mesterséges só utánpótlást vagy egyéb, kémiai kezelést nem kap.

A szűrt víz, tisztított víz, kezelt víz stb. fogalmakba talán nem érdemes belebonyolódni, az alkalmazott vízkezelési technológiától függően használhatjuk akár szinonimaként is ezeket.

  • szűrt víz  = általában a víz olyan kezelését értjük szűrés alatt, ami a kémiai összetételét, ásványianyag-tartalmát nem változtatja meg.
  • tisztított víz = szinonimaként használhatjuk a szűrt vízre, amennyiben a tisztítás kémiai összetétel változás nélkül megvalósítható.

SJ: Mit tehet, hova fordulhat az a szülő, felnőtt, aki szeretne megbizonyosodni arról, hogy az otthonában valóban biztonságos-e az ivóvíz?

AK: Az NNK honlapján lévő kockázati útmutató jó kiindulás. Ha biztosra szeretnél menni, ólomkockázat értékelésben jártas akkreditált laboratóriumhoz érdemes fordulni, ahol a mintavételre vonatkozóan is tanácsot adnak. Az ólomkockázat értékelés legfontosabb lépése a mintavétel. Attól függően, hogy mi a cél, különböző mintavételi protokoll ajánlott. A te első mintapárod például az NNK gyermekintézményekre javasolt protokollja szerint volt. A második és harmadik mintát az általánosan használt mintavételi protokoll alapján vetted (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 1 melléklet 5. bek., ebben ez áll: „Egy liter véletlenszerű napközbeni mintát kell venni a fogyasztói csapból a víz előzetes kifolyatása nélkül.”)

SJ: Milyen a jó víztisztító berendezés, ha kiderül, hogy mégis szüksége lenne rá? Mire figyeljünk a vásárláskor?

AK: A legfontosabb, hogy legyen NNK ivóvízbiztonsági engedélye és NNK vizsgálati eredményekre alapozott ólom eltávolításra vonatkozó tanúsítása. Az ivóvízbiztonsági engedély megléte önmagában nem garancia a víztisztító megfelelő működésére. Az ólomszennyezés eltávolításának igazolására az NNK ún. tanúsítási vizsgálatokat ír elő, ami lényegesen részletesebb vizsgálat, mint az ivóvízbiztonsági engedély kiadását megelőző vizsgálati kör. Ennek oka az, hogy az ólomeltávolítás biztonságossága, megbízhatósága a különböző vízkezelési technológiáknál több változó paramétertől függ.

Általános tanács: víztisztító vásárlás előtt kérj a tisztított vízre vízminőségi garanciát! Ha a víztisztító „univerzálisan alkalmazható”, azaz a víztisztító eredményessége független a kiinduló vízminőségtől, a víztisztítóra univerzális garancia adható, ez biztosan szerepelni fog a forgalmazó honlapján. (A vízminőségi garancia állításait az NNK laboratóriumi vizsgálatokra alapozott szakvéleménye alapján érdemes leellenőrizni).

SJ: Köszönöm a válaszokat és az eddigi sok segítséget, eligazítást!

pexels elle hughes 2101147
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! De milyet? Mostanra már inkább ez a jogos kérdés. Fotó: pexels.com

Mi a tanulság?

A tanulság: az, ami egyértelműnek tűnik, jelen esetben a vízzel kapcsolatban, nem mindig az. Érdemes _egyénileg is_ utánajárni a háztartásunkban elérhető csapvíz minőségének, az ólomkockázat fényében, különösen,

  • ha régi, 1945 előtti építésű a lakóépület (de mint láttuk, az újabbak is gyanúsak lehetnek!),
  • ha csecsemő, kisgyermek, várandós és/vagy szoptató is rendszeresen fogyasztja az adott csapvizet.
  • Az új építésű ingatlanok esetében is ellenőriztessük a vízminőséget még az átadás előtt!

Ha pedig szükséges, két (illetve három) dolgot tehetünk:

  1. lecseréljük/lecseréltetjük az ólomvezetékeket, ólomtartalmú szerelvényeket, amennyiben ez lehetséges (a részleges csere nem elegendő),
  2. vagy olyan víztisztító berendezésről gondoskodunk, amelyik megfelel az NNK előírásainak.
  3. Átmenetileg a palackozott ásványvíz is szóba jöhet, de környezetvédelmi okokból mégsem ez a tökéletes megoldás.

Fontos még egyszer: Az ivóvíz minőségéért a vízátadási pontig, – amely a gyakorlatban a vízórát jelenti – a közmű szolgáltató a felelős. Az épületen belül (!) a felelősség már az ingatlan tulajdonosáé.

Ezt a témát itt csak abbahagyni lehet, egyébként kisregény lenne belőle, amit végül senki sem olvas el.

Köszönöm, hogy Te eddig eljutottál, s elgondolkodtál azon, vajon milyen vizet is iszol – nem csak a műanyagmentes július alkalmával.

 

Ha úgy érzed, másnak is fontos lehet, oszd meg, akár csak az egyes linkeket a források közül!

Youteefool, alias Schmidt Judit

Források és hasznos linkek:

Vízkémia Akkreditált Laboratórium
Itt a nagy víztisztító teszt!
Ólomkitettség szerinti kockázati szintek
Segédlet a csapvíz ólomtartalmára vonatkozó mérési eredmények értelmezéséhez
Lehet ólom a vízben?

schmidt judit dietetikus rolam 1

Alias:

schmidt judit dietetikus logo 2
Schmidt Judit vagyok, dietetikus. Ez a munkám és az életem is. Hivatásomnak tekintem, hogy a száraz, tudományos tényeket minél közérthetőbben és olvasmányosabb formában adjam tovább. Fontosnak tartom a hitelességet, kreativitást, precizitást szakmailag, és magánemberként is.

Szerinted másnak is hasznos lehet? Küldd el az ismerőseidnek is!

Facebook
Email
LinkedIn
Pinterest

Tetszik az írói stílusom? Szeretnéd, ha Neked is segítenék cikkírásban? Vedd fel velem a kapcsolatot, és beszéljük át, hogyan tudnék segíteni!