Dietetikusnak lenni életforma. Persze csak, ha valaki komolyan veszi ezt a képzést és hivatást. Ebben nem különbözik a többi szakmától. Fontos a szakmai tudás és a hiteles megjelenés, magatartás. Elvégre egy dietetikustól akkor is elvárja a szűkebb, tágabb közösség, hogy úgy egyen, igyon, ahogyan az egy dietetikushoz „illik”, akkor is, ha éppen nem dolgozik, mert valójában akkor is „dolgozik”. A saját és a szakmai hírnevén.
Hogy is van ez? Mit illik dietetikusként enni, inni? A kérdésre nem lehet röviden válaszolni. Összegyűjtöttem a legáltalánosabb tévhiteket, s ezeken keresztül szeretném bemutatni, milyen is egy dietetikus élete. Azt előre jelzem, hogy a lista szubjektív elemeket is tartalmaz.
1. Aki dietetikus, az csak táplálkozással foglalkozik?
Nem feltétlenül, mivel dietetikus végzettséggel dolgozhat valaki éppenséggel kutatásokban, a médiában, oktatásban, vagy éppen lehet edző, pszichológus, kozmetikus, és más, hasonló területtel is foglalkozhat. A végzettség egy dolog, de nem biztos, hogy a képzés után egyből dietetikai munkát talál vagy keres az illető. Elképzelhető, hogy idővel meggondolta magát, vagy elkezdett más irányban érdeklődni. Ettől még a szaktudása megmarad, amit hasznosítani tud a további munkája és a magánélete során is. Ha azonban nem jár kötelező és szabadon választott továbbképzésekre, ahol öt éves ciklusonként meghatározott számú kreditpontot kell gyűjtenie (amellett, hogy dietetikusként is dolgozik), akkor idővel elveszítheti a jogosultságát, hogy dietetikusként dolgozzon. Később, különbözeti vizsgát kell tennie, hogy működési engedélyét visszaszerezze, ha mégis olyan tevékenységet végezne, amihez ez szükséges (például egyéni tanácsadások tartása).
2. Aki dietetikus, az egyéni étrendeket állít össze?
Amikor egy társaságban felmerül, hogy van egy dietetikus is, 10-ből 9-szer szerintem biztosan felmerül ez a kérdés, és rögtön kap jó pár kérdést, vagy kérést a jelenlévők részéről, hogy milyen diéta a jó erre meg arra, s tudnak-e hozzá menni tanácsadásra, vagy éppenséggel csípőből tud-e küldeni már előre összeállított diétás tervet (mintaétrendet) is. Ez velem is rendszeresen előfordul, s ilyenkor gyakran ki kell ábrándítanom az érdeklődőket, hogy én magam jelenleg nem foglalkozom egyéni tanácsadással és személyre szabott étrendtervezéssel (általános jellegű mintaétrendeket ettől még készítek kiadványokba, könyvekbe, de az más jellegű). Szívesen segítek viszint az adott témában jártas dietetikus(oka)t ajánlani. Ha konkrét kérdést kapok, arra is tudok válaszolni, bár ez rendszerint nem lesz két mondat, elvégre nem ismerem a kérdező egészségügyi történetét (anamnézisét), így vélhetően csak általános választ tudok adni. Ha visszaolvassuk az első tévhitet, akkor is egyértelmű, hogy attól, hogy valaki dietetikusként végzett, talán egészen más területen dolgozik éppen.
Forrás: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége
3. Aki dietetikus, az sosem eszik pizzát vagy hamburgert?
Gyakori kérdés szokott lenni ez is. Ha az illető éppen ilyen jellegű ételeket eszik, akkor esetleg meg is próbálja eltitkolni, vagy külön megkér, hogy ne nézzek oda, mert elkezdi magát szégyellni a zsírdús, sós ételek miatt. Megkérek mindenkit, ne tegye! A dietetikus is ember, és amúgy sem fogunk senkit egyetlen étkezése alapján egyből megítélni, “diagnosztizálni”. Már csak azért sem, mert utóbbi az orvosok dolga. Az, hogy ha valaki időnként, jóízűen elfogyasztja a kedvenc hamburgerét, pizzáját, még nem jelenti azt, hogy “rosszul” étkezik, s attól, hogy egy dietetikus kezében is megpillantunk ilyet ételek, nem következik az, hogy rögtön visszaadatjuk vele a diplomáját. Nem, kérem szépen, ezek az ételek is lehetnek a kiegyensúlyozott, vegyes (és mértéktartó) étrend részei. Az instagramon korábban éppen emiatt is hoztam létre a #miteszikadietetikus hashtaget, hogy megmutassam, nem csak salátán élek, ahogy a kollégáim sem. Azóta igen népszerű keresőszó lett ebből, nagy örömömre.
4. Aki dietetikus, az tökéletes eszik?
Az előző pontból már részben kiderül a válasz. Nem, mi sem vagyunk ilyen szempontból tökéletesek, mint ahogy nem létezik tökéletes étrend sem. Ez egy illúzió, csak úgy, mint a tökéletes férfi és nő. Elvégre ahányan vagyunk, annyiféle egyéni szükségletünk, igényünk adódik, másmilyenek a testi adottságaink, másféle munkát végzünk, más milyen a genetikánk, az aktuális egészségi állapotunk, nem egyformán vagyunk aktívak, stb. Emiatt nem lehet megnevezni egyetlen étrendet sem, ami mindenkinek egyformán tökéletes lenne. Ez a szép ebben, s emiatt is van szükség dietetikusokra, hogy mindenkinek a saját életmódja, egészsége, teste, lelke, lehetőségei és egyebek alapján tudjon olyan étrendet javasolni, ami neki akkor megfelel (ezt azt is jelenti, hogy meg tudja valósítani is). Természetesen mi, dietetikusunk, a saját példánkkal valóban tudjuk motiválni azokat, akik szeretnének jobban, egészségesebben étkezni. Ez megtörténhet egy szimpla hétköznapi vacsora vagy egy vendégség során is, vagy éppen a közösségi média profilunk alapján. Ha rákeresünk például az #úgyeszemmintegydietetikus hashtagre, akkor megtaláljuk egyes dietetikusok inspirációit és az azt követő posztokat is. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a hét minden napján minden étkezésnek úgy kellene kinéznie, ezek csak példák. A dietetikusok is esznek néha chipset, vagy éppen elfelejtenek enni, kapkodnak, hiszen emberek vagyunk. A cél az, hogy törekedjünk a jóra, de ne görcsösen.
5. Aki dietetikus, annak ideális alakja/testsúlya van?
Sok kritika éri a szakmát, ha például a képernyőn megjelenik egy olyan dietetikus, aki nem modell alkatú a szó klasszikus értelmében vagy nem az aktuális testideáloknak megfelelő alkattal rendelkezik. Ez a hozzáállás részben érthető, hiszen a közönség a tökéletes étrend mellett a tökéletes külsőt párosítja a dietetikus szakmához. Más részről ma már nem annyira PC ez az attitűd, és némileg kirekesztő is. Mindenképpen fontos, hogy a dietetikusok, különösen, ha nagyobb publikum felé is megnyilvánulnak, foglalkozzanak a saját testükkel, étrendjükkel is, s a koruknak, nemüknek, adottságaiknak megfelelő alkatra törekedjenek, de nem jogos elvárás, hogy sablon méretekkel kelljen rendelkezniük. Nem tudhatjuk, hogy mennyi küzdelem lehet adott esetben a menopauza miatt, vagy egyéb okból kialakult, hormonális probléma vagy anyagcsere-betegség okozta túlsúly mögött, s ehhez mérten mennyire frusztráló az a sok támadás, amit nyíltan vagy burkoltan kapnak emiatt. Az utóbbi időben elindult egy olyan irányzat is, ami még azért nem eléggé elterjedt, ami a testpozitív attitűdöt képviseli és kerüli a testszégyenítést is. Ennek oda-vissza fontos lenne megjelennie minden területen. Azt tudom itt is írni, mint az étrendnél: a cél az, hogy az egyensúlyra törekedjünk, akkor is, ha dietetikusok vagyunk, akkor is, ha nem, de az egyéni különbségek figyelembevételével (ergo nem kell például minden dietetikusnak 50 kg-osnak lennie, ha nem olyan testfelépítésű).
6. Aki dietetikus, az mind szeret főzni is?
A főiskola 4 éve alatt megszámlálhatatlanul sok étel receptjét tanuljuk meg és készítjük is el a tankonyhán, így az, aki dietetikusként végez, tényleg elmondhatja magáról, hogy papírja van arról, hogy tud főzni. Ez nem jelenti viszont azt, hogy mindenki egyből gasztrobloggeri babérokra törne, vagy éppenséggel élvezetet találna a főzésben. Természetesen ettől még főzhet magának, családjának, de nem kötelező jellegű, hogy ez is a szenvedélye, hiszen a dietetika nem csak erről szól. Lehet jó szakember az is, akinek a főzés csak praktikum, de nem hobby. Ettől függetlenül ez egy fontos készség, hiszen a tanácsadás és a betegekkel való foglalkozás során fontos ismerni egy-egy étel elkészítését, hogy tudjunk tanácsot adni az adott recept átalakítására, ha az szükséges (például az allergéntartalmú alapanyagok helyettesítésére, a zsír és a só mennyiségének csökkentésére). Ami fontos, hogy nem csak az étel beltartalmi értékei, de a külleme és az íze sem elhanyagolható szempont. Ha a másik oldalról közelítjük meg: dietetikusoktól tanulhatunk főzni különféle tematikus főzőklubok, főzőiskolák keretein belül is, vagy éppen elleshetjük egy-egy érdekes receptjüket a közösségi média profiljukon keresztül is.
7. Aki dietetikus, az ismeri az összes diétát?
Egy szakorvostól sem várhatjuk el, hogy a neurológiától a csecsemő-, nőgyógyászat és endokrinológia minden apró titkát ismerje, ha mondjuk ő történetesen szemész. Ugyanígy a dietetikusoktól se várjuk, hogy a szinte napról napra megújuló, fejlődő táplálkozástudomány területén minden betegség étrendjével abszolút képben legyenek, s minden study-t fejből idézzenek. Ugyan a főiskolai képzés során nem szakosodunk, de amikor elhagyjuk az alma matert, akkor mindenki azon a területen, ahol elhelyezkedik (vagy el tud helyezkedni), vagy amelyik iránt nagyobb érdeklődést mutat, abban fog alapvetően elmélyedni, s így fog lényegében szakosodni. Ez a téma persze idővel változhat, de így előbb-utóbb mindenkinél kialakul, ahogy egyre több tudásra, tapasztalatra tesz szert, hogy miben lesz kiemelkedő a kollégák között. Ez segítséget jelent azoknak is, akik hozzá fordulnának, egy adott betegség kapcsán, illetve a kollégáknak is, hogy célzottan tudjuk egymást ajánlani olyankor, ha a ki tudásunk nem elegendő (de másban meg éppen jobb). Nagyon színes így a dietetikus szakma, és mindenki megtalálja benne a maga helyét, ahogy a kliensek is a nekik való szakembert.
Egy szó mint száz, a dietetikusok is sokfélék, mint ahogy a világ is.
Ha tetszik az írói stílusom, és éppen szerzőt keresel, vedd fel velem a kapcsolatot!
Kövesd a blogomat a facebookon és/vagy az instagramon is!
