Hogyan vezetett az utam az egyiptológiától a gasztronómiáig, miért éppen a dietetikus szakot választottam a felvételin?
Inspiráló dietetikusok a social mediában
Az instagramon, ahol @youteefool néven vagyok jelen Galló Nóra dietetikustól (@norigallo) egy igen megtisztelő felkérést kaptam még 2020-ban, hogy mint #inspiralodietetikus mutatkozzam be, s írjam le, miért lettem dietetikus és mivel foglalkozom. A kampány indítójának is jár a köszönet, ugyanis Mészáros Nikoletta (@nikolettadiet) indította útjára ezt az úttörő kezdeményezést, aminek igen hamar számos követője lett, és sok-sok valóban inspiráló posztot olvashattunk a fenti hashtag alatt arról, hogy milyen színes is ez a szakma. Amellett, hogy azért nem könnyű.
A felkérés többszörösen aktuális volt akkor és most is. Elvégre azóta eltelt pár év…, de a dietetikus létről mégsem lehet eleget mesélni.
Amúgy is gondoltam rá, hogy érdemes lenne a blogomra egy olyan bejegyzést írnom, amiben beszámolok arról, hogy miért ezt a szakmát/hivatást választottam. A másik kiemelt apropó erre az, hogy idén 100 éves a dietetikusképzés Magyarországon, amelyet több (egészen pontosan három) szakmai eseményen is volt alkalmam megünnepelni, mint ahogy ezzel a poszttal is tisztelgek a szak(ma) és a képzés előtt is.
Hogyan nem lettem egyiptológus?
Ahogy korábban olvastam az inspiráló dietetikusok bejegyzéseit, az volt a benyomásom, hogy többen nem egyenesen érkeztek erre a pályára. Mondjuk, nem csoda, mert azért nem volt mindig ennyire ismert és felkapott a dietetikusság, mint ma, így többeknek nem ez volt az első választása. Bár még azért ma sem mindenki tudja helyesen kimondani, leírni, hogy kik is vagyunk, és még mindig sok a tévképzet…
Az én történetemben is van egy kis csavar. Anno, gimnazistaként még én sem voltam teljesen képben azzal, hogy mi mindennel foglalkozik egy dietetikus, de abból, amit addig láttam, arról úgy gondoltam, ez a pálya pont nekem való! Ezt ma is így érzem.
Kezdetben még voltak olyan ábrándjaim is, közvetlenül a dietetika előtt, hogy egyiptológus leszek. Ezt kevesen tudják rólam, pedig így van. Bár mint utóbb megtudtam, nem voltam teljesen egyedül ezzel a tervemmel.
Honnan jött az egyiptológia?
Az általános iskola mellett másodikos koromtól elkezdtem jártam péntek délutánonként egy művészeti iskolába (a mai nevén Budafok-Tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és Általános Iskolába) Millavári Silvia óráira, először grafika, majd kerámia szakra, s ott a kézműves foglalkozások mellett heti egyszer művészettörténet órán is részt vettem. Kungl György tanárúr óráin magával ragadott az ókori egyiptom művészete, építészete és ott ébredt bennem először vonzalom az egyiptológia iránt.
Gimnáziumban aztán ének-zenéből az egyik ominózus házi dolgozatomat Az ókori Egyiptom zenéje és művészete címmel írtam, és emiatt is elég sokat olvastam a témában. Így történt, hogy az akkori történelem órákon elég nagy sikereim voltak az aktuális kistanárnál, s ez is nagy löketet adott ahhoz, hogy talán ezzel kellene foglalkoznom komolyabban is. Ugyanakkor józan ésszel aztán azt is végiggondoltam, hogy nőként, magyarként nem túl sok esélyem van egyiptológusként befutni, ráadásul nem is nagyon biztonságos, és már amúgy is mindent feltártak…
A gépelés pontossága azért hagy némi kívánnivalót maga után,
de akkor még nem voltam e téren eléggé rutinos.
Aztán egy sajtóhír meg is erősített ebben: Vörös Győzőék feltártak egy, addig ismeretlen templomot. Az öröm nem tarthatott sokáig, mivel rögtön meg is lettek gyanúsítva, hogy csaltak, és hogy mégsem az ő érdemük a felfedezés. Akkor le is tettem arról, hogy egyiptológus legyek.
Hogyan jött mégis a dietetika?
A dietetika felé később az terelt, hogy édesanyám többször is próbált fogyókúrázni, részben sikerrel, részben nem, s emiatt gimnazistaként több diéta és fitnesz témájú magazin is volt otthon (Diéta és Fitnesz, Fit.info, Wellness, Shape…). Ezeket főleg én olvasgattam, hogy képbe kerüljek a témában, és így segítsek Anyunak a céljai elérésében. Nagyon megtetszett ez a terület, és sok cikk alatt rendre azt olvastam, hogy XY dietetikus írta. Ők aztán a tanáraim, s később kollégáim is lettek. Pálfi Erzsébet, Mák Erzsébet, innen is köszönöm Nektek! Nagyon érdekelt, hogy egy adott téma (pl. valamely élelmiszer egészséges-e vagy sem – bár ma már tudom, hogy ezt így nem lehet megmondani) esetén mi az igazság, mi van a háttérben, s úgy tűnt, a dietetikusok ennek az igazi tudói. Ez így is van!
Az volt az akkori álmom, hogy én is publikáljak az általam olvasott magazinokba, vagy legalábbis írhassak olyan cikkeket, amiket én is olvastam a dietetikus szerzőktől.
Amikor végül a felvételire került a sor, első helyen mégis az orvosi karra jelentkeztem, s csak másodjára a dietetikára (az orvosi kar kicsit külső elvárás is volt, mert jól ment a biológia és jótanuló is voltam). Az orvosira külön fizika és biológia felvételivel lehetett bejutni. A fizika nem volt igazán az erősségem, bár jártam felvételi előkészítőre, de az nem sokat segített. A biológiától viszont nem féltem, mert ahhoz jobb érzékem volt. Végül az összesen 109 pontommal biztosra vettük, hogy bejutok az orvosira, mivel az előző évben csak 102 volt az elérendő ponthatár a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karra.
1 pont híján
Nos, végül már sejthető: 110 lett az új ponthatár (az akkori orvostúlképzésre hivatkozva emelték fel ennyire). Egyetlen ponttal, de így lemaradtam az orvosi egyetemről. A fizika felvételi húzta le végül a pontjaimat, mivel az érettségin csak a matekom lett 4-es, a többi 5-ös, és volt két középfokú nyelvvizsgáim is (olaszból egy OKTV harmadik helyezésem is, így a nyelvekkel nem volt gondom). Még megpróbáltunk fellebbezni, de sikertelenül. Bár végül is nem bántam annyira már akkor sem, és később sem, hogy nem jött össze az orvosi kar, mert a táplálkozás, a dietetika mindig is jobban vonzott és testhez állóbbnak is éreztem. Ráadásul így 4 év alatt végeztem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karon (mai nevén Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karon), míg orvosként végeláthatatlan sok év állt volna még előttem (6+2, plusz a szakvizsgák…). Bár egy ideig bizonyos körökben még volt bennem némi kisebbségi érzés, hogy „csak” főiskolát végeztem. Hosszú idő kellett hozzá, hogy később a szakmai sikereim ezt az érzést elmossák…
A legtöbb dietetikusnak van valamilyen személyes kapcsolódása is ehhez a területhez
Édesanyámat mondjuk már dietetikusként sem tudtam „lefogyasztani” (ez tipikus a hasonló szakmák esetén), de azért mindig igyekeztem és igyekszem támogatni őt mind a mai napig (és remélem, még jó sokáig), akár a saját példámmal is. A gimnáziumban ez annyira „jól” sikerült, hogy kicsit közel is kerültem az evészavarhoz is: nagyon vékony voltam, bár koplalni nem tudtam és nem is akartam, ez védett meg végül és a józan eszem az anorexiától.
Idővel rá is kellett jönnöm, hogy a segítő szakma sem leányálom, s rövid klinikai munka után (egy dializálóban dolgoztam Újpesten) a prevenció mellett döntöttem, s abban dolgoztam, s dolgozom azóta is több helyen, főleg online területen. Teljesült a kezdeti álmom, s emiatt nagyon szerencsésnek is érzem magam (bár azért kellett dolgozni is ehhez), mivel laikusoknak szóló szakmai cikkek, kiadványok szerzője, (olvasó)szerkesztője, s később lektora is lehettem. Ma pedig már az én cikkeim, írásaim jelennek meg online és offline magazinokban, és a közösségi médiában, emellett több platformon jelenhettem meg szakértőként is.
Remélem, hogy ezzel én is inspirálok másokat a dietetikus hivatás elsajátítására. A legnagyobb elismeréseim közé tartozik e téren, amikor az egyik dietetikushallgató, aki követi a social media tartalmaimat, azt írta, hogy én vagyok a példaképe. Őszintén szólva könnyekig hatódtam, mert ez igazán azt mutatja, hogy megéri a sok munka.
hogy megismertesse a lakosságot a dietetikusok munkájával.
Forrás: merokanal.hu/dietetika100
Így lettem – dietetikus, ami tényleg nem csak szakma, munka, hanem hivatás és egy életérzés/életmód is egyben. A főiskolán megszerzett tudást a magánéletben is tudom alkalmazni, ami sokat segít a főzésben, egészségmegőrzésben egyaránt. A legnagyobb nehézséget a táplálkozástudomány folyamatos és igen gyors fejlődése jelenti, így a tanulást, önképzést soha nem lehet abbahagyni (nem mintha akarnám), illetve, hogy nehéz érvényesülni egy olyan területen, ahol rengeteg a képzés nélküli, vagy rapid kurzusokról kikerült, önjelölt „tanácsadó”…
De ez már egy másik történet.
Ha tetszett az írásom, és szeretnéd olvasni a továbbiakat is, kövess a facebookon és/vagy az instagramon is!
#100évesadietetikusképzés #dietetika100
Javasolt linkek:
Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége hivatalos weboldala
Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége facebook oldala (Terítéken az egészség)
U.i.: A kiemelt képet Szabó Orsolya készítette a Margitnegyed Nappaliban.
