… avagy a várakozásban is meg lehet találni az örömöt

Néha várni kell. Ez nem mindig könnyű, bár sokszor megéri. A jó dolgokra legalábbis. Vagy arra, hogy újra jó dolgok várjanak. Oh, hát ez már igazán költői, pedig nem is szántam annak. 

Régen pont emiatt nem szerettem a teát. Várni kellett, hogy kihűljön. Nem lehetett egyből inni, akkor, amikor éppen szomjas voltam. Az sem segített abban, hogy szeressem a teát, hogy réges régen, egy messzi…, nem azért, annyira nem régen és nem messze, szóval, gyerekkoromban többször hangzott el a következő mondat a bátyám szájából: Juti, csinálsz teát?! (A Juti a családi becenevem, a Youteefool blognév is ezzel kapcsolatos.)

S én nekiláttam, csináltam. Ami valójában nem volt egy nagy kunszt (no-no, az igazi teafőzés valódi művészet ám), hiszen nem kellett mást tenni hozzá, mint feltenni a vizet a fém teáskannában a gáztűzhelyre, alágyújtani, megvárni, amíg felforr. Közben előkészíteni a teás kancsót, a filtereket, és a bögréket. Aztán kiönteni. Várni. Ízesíteni. A család férfi tagjainak cukorral, a nőknek anélkül (néha édesítőszerrel). (Onnan is emlékszem ezekre ilyen jól, mert előkerült nemrég egy 2002-ben írt főiskolai beadandóm, amiben a családom táplálkozási szokásait írtam le. Húúúúú, azért ezt nem biztos, hogy ezt nekik is látnia kell :-), bár már említettem egyszer, de azért megjelentetni nem fogom személyiségi okokból. 

Teszek egy kivételt és ezt a kis részt mégis idézek belőle: 

„Esténként teát főzünk, kétféleképpen ízesítve. Az egyiket cukorral és citromlével édesapám és bátyám számára, édesítőszerrel anyukám számára és az én számomra. A tea gyümölcs ízesítésű, filteres feketetea, de nem olyan rég óta szárított gyümölcsökből készült teát is veszünk, amiből aztán ki lehet enni a gyümölcsöket.”

Itt azért megállnék, mert azért szerettem is ezeket a kis teafőzős szeánszokat, egyedül csak az ismétlődő kérést, kérdést nem, hogy csináljak teát (mindig én), meg ugye azt, hogy forró és meg kell várni, hogy kihűljön. De akkor meg már túl hideg és nem melegít fel. Nehéz eltalálni az ideális hőmérsékletet. Mondjuk ez legyen a legnagyobb gondom a világon, nem igaz? 

Azóta jómagam áttértem a szálas teákra (ld. alább), s elhagytam az édesítőszert is. Magában, esetleg kevés citromlével ízesítve készítem a teámat.

Mi a tökéletes tea titka?

Gyakori poénok tárgya az agglegény, akinek a konyhai képességei kimerülnek a teafőzésben, persze lehet ez egy kamasz lány is, aki még gyakorlatlan a gasztronómia terén. A lényeg, hogy szerintem nem is olyan ügyetlen az, aki igazán jó teát tud főzni, hát még kávét, de az most nem ide tartozik. Az igazán jó teához ugyanis több minden szükséges:

•  jó minőségű tea (a fajtákra is mindjárt kitérünk)
•  jó minőségű víz (elvégre ez is ad némi ízt)
•  teafőző (a profik esküsznek arra, hogy főzés nem is kell kisikálni, persze azért a higiéniára sem árt ügyelni)
•  megfelelő hőmérséklet (aki igazán „pro”, az tényleg megméri, ezt azért nem várom el egy átlag halandótól)
•  idő (már megint, ez kihagyhatatlan, sajnos)

Ha szálas teát használunk, akkor valamilyen szűrő, filter is szükséges. Régebben vettem egyszerhasználatos teatasakokat, amiket meg kell tölteni a teafűvel, de ennél talán környezettudatosabb, ha van fémből vagy szilikonból készült teatojásunk. Végső esetben elég lehet egy kisebb szűrő is, amivel a csészébe, bögrébe öntés előtt szűrjűk le a teát. 

A megfelelő hőmérséklet azért fontos, mert a tea zamata könnyen elvész, a tea megkeseredhet, ha túl magas a hőfok, vagy akár túl sokáig áztatjuk a teát. Hacsak nem az a tervünk fekete és/vagy zöld tea esetében, hogy egész éjjel fennmaradjunk, vegyük ki időben a filtert, vagy szűrjűk le időben a teát!

A különféle teatípusokhoz javasolt hőmérsékletet és az áztatási időt megtalálod ebben a cikkemben egy helyes kis táblázat keretében. Nyugi, én nem fogom ellenőrizni, hogy ezeket betartod-e. Valójában az a fő, hogy számodra ízletes, élvezetes teát igyál, mert nem csak a folyadékszükségletedet fedezed ezzel, de a különféle teák jótékony hatásait is megkapod mellé (természetesen azért egy csészétől, bögrétől még nem várható túl nagy eredmény, a rendszeres fogyasztástól már inkább).  

Miért jó teázni?

Ez olyan hosszú történet, amibe itt most nem teljesen keverednék bele, de a lényeg a lényeg, hogy mindenféle csudajó szakszavak keringenek itt, például az antioxidánsok, flavonoidok, katechinek… A koffein és a csersav már ismerősen cseng, ugye? Nemcsak a szíved, a fogaid, az immunrendszered, de akár az alakod is profitálhat a rendszeres teafogyasztásból (elsősorban akkor, ha a cukrozott üdítőitalok helyett fogyasztod). Persze utóbbi előnye csak akkor lép életbe, ha lehetőleg cukor, méz nélkül iszod. No, nem azért, mert mondjuk egy csésze tea cukortartalma hatalmas energiamennyiséget jelentene, de ha naponta 3-4 csészével is iszol, s esetleg még más cukorforrás is van az étrendedben, akkor azért ez már jelentősebb lehet. A tea íze is jobban érezhető, ha nem, vagy csak enyhén édesíted. Vagy éppenséggel választhatsz roiboos teát (ami nem is igazi tea), vagy szárított gyümölcsökből készített teát (nos, ez sem), mivel ezek édeskésebbek. 

Melyik teát igyad?

Részben ízlés kérdése is, mivel egyik másik teának igen egyedi az aromája, ezen kívül más a koffein-, csersavtartalmuk, így más esik jól, ha az éberségünket fokoznánk, vagy más, akkor, ha éppen túl sok a gyomorsavunk… A különböző teafajták megismerése igazi kulináris kaland, s magam sem állítom, hogy mindet ismerem saját tapasztalat alapján is, de akit érdekel ez a téma, annak érdemes ebben elmélyednie. Különböző kurzusokon vehetünk részt, vagy akár csak elmehetünk egy csendes teázóba beszélgetni, feltöltődni, randevúzni …

Nehéz kérdés lehet eldönteni, bár íz és szokás alapján kezdetben könnyű, hogy mi a fekete és a zöld tea közül melyik a „jobb”, hiszen mindkettőnek megvannak a maga előnyei. Bár a zöld tea mellett talán több tudományos eredményt tudnék egyből felsorolni, így általában ezt szoktuk gyakrabban kiemelni. Egyes betegségek megelőzése céljából például kifejezetten javasolt lehet a napi rendszeres zöldteaivás.

Bevallom, én sem úgy születettem, hogy egyből a zöld tea volt a kedvencem. Ehhez egyrészt meg kell érni, fel kell nőni, sokat számítanak a családi szokások, no meg egy olyan munkahely, ahol számos olyan kutatásról olvasol a napi feladataid részeként, amik a zöld tea rendszeres fogyasztásának jobbnál jobb hatásait taglalják. Idővel ez a sok információ azért elkezd belül dolgozni, míg végül meggyőzöd magad, hogy hmm, hát igen, kicsit kesernyés, vadabb az íze (persze nem mindegyiknek), de ha ez ennyire jó, akkor érdemes ezen egy kicsit túllendülni. Nálam ez annyira jól sikerült, hogy már kifejezetten megszerettem a zöld teát, és ha tehetem, akkor inkább ezt iszom. A matcha tea még nem lett akkora rutin, de már beszereztem.

A legújabb kedvencem a bíbor színű hibiszkusz tea, ami ugyan koffeinmentes, de így egész nap iható. A csomagolásmentes boltban, ahol kimérve vásárolom, mondtam is az egyik eladónak, hogy ezzel vigyázni kell, mert „addiktív”. Kicsit meghökkent ettől az információtól, hogy, mi lehet a teában. Jelezte, hogy ő még nem is kóstolta, de akkor majd figyelni fog. Végül lelepleztem magamat, hogy valójában csak arról van szó, hogy olyan finom, hogy nehéz abbahagyni. 😉

Remélem, végül nem hűlt ki nagyon a teád, amíg e sorokat olvastad.

Ha tetszett az írásom, és szeretnéd olvasni a továbbiakat is, kövess a facebookon és/vagy az instagramon is! 

Ha szeretnél a saját oldaladon is hasonló írásokat olvasni dietetika, gasztronómia, egészség, jóllét témában, vedd fel velem a kapcsolatot!