Április 22. a Föld napja. A mottó: a cél a küzdés maga.
A Föld napja alkalmából összegyűjtöttem a saját listámat, hogy mivel próbálok hozzátenni a szűk és tágabb környezetem, s emellett a saját egészségem védelméhez is. A #lesswaste a jelige, mert a teljes #zerowaste inkább csak egy törekvést jelképez. Ezért senki ne érezze magát rosszul, ha valamit (még) nem tett magáévá ezekből! Folyamatosan fejlődöm én is, változom, tanulok és változtatok. Engem is sokan inspirálnak, s talán én is inspirálok másokat.
Lássuk, hogy több év alatt (nem két hét alatt) mennyit változtattam én magam is!
Testápolás
A műanyag flakonos tusfürdőről szappanra váltottam, ami nem volt nehéz, mert a sógornőm (Boglárka Natúr Kozmetikumok néven keresd a facebookon!) fantasztikus illatú és extra minőségű, design-os szappanokat (és fürdőbombákat, fürdősót, testvajat, méhviaszos ajakápolót) készít saját kezűleg. Időnként azért előfordul, hogy ajándékba kapok tusfürdőt vagy legutóbb magam is vettem kettőt (ami már szinte kuriózum), de ezek már csak a változatosság gyönyörködtet alapon fordulnak elő a fürdőszobámban. Utazáshoz is többnyire a szappanokat viszem (repülőgépen nem is kell aggódni a folyadéktartalma miatt). A szappanzsák pedig segít a kis darabkák további hasznosításában is.
A folyékony sampont szilárd samponra cseréltem, s most már ez tűnik természetesnek. Kezdetben én is idegenkedtem ettől, mert jól esik, amikor habzik a sampon, de szilárd formában is elérhető ez a hatás. Mivel rövid hajam van, elég sokáig eltart egy kis tömb, ami elsőre nagy összegnek tűnik a normál samponhoz képest, de a tartóssága révén végül visszahozza az árát. S nem kell kidobnom egy újabb műanyag flakont.
Nem mindig alkalmazom („aber immer öfter”…, hátha rémlik az a sörreklám másnak is), de a szilárd samponos hajmosás után almaecettel öblítem le a még nedves hajamat, így a flakonos hajbalzsamra sincs már szükségem (ha hosszú hajam lenne, akkor ezt valószínűleg másként látnám). Az első alkalommal a szemembe is jutott egy kicsi, így ez egy időre visszavetett a próbálkozásokban… (saját kárán tanul az ember). Mínusz három flakon, ha eddig jól számoltam. Az almaecetet kimérve veszem a közeli csomagolásmentes boltban, így ehhez is elég mindig ugyanaz az üveg.
Testápolót ritkábban használok (főleg azt, amit ajándékba kaptam), helyette bevált a kókuszzsír, a shea vaj vagy valamilyen testápoló olaj, testvaj is, amit tömbben is meg lehet vásárolni. Egy bödön kókuszzsír igen sokáig eltartott, ennyi idő alatt biztosan elhasználtam volna több flakonnyi testápolót. A kókuszzsírról tudni kell, hogy nyáron folyékony (akkor olaj), ezen ne lepődjünk meg, ez természetes dolog. Készítettem már saját testvajat is méhviasz, shea vaj, olívaolaj, kókuszolaj, illóaolaj felhasználásával. Ez elég sokáig tart, egy ideig nincs vele gond. Mondjuk télen nehezebb használni a testvajat is, mert akkor az is nehezebben olvad fel, de így újabb flakon kiváltható, s az alapanyagokat szintén meg lehet venni a legtöbb csomagolásmentes boltban.
A sminklemosó korongok helyett beválik az is, ha régi, elnyűtt trikót és frottír törölközőt vágunk apró darabokra, azzal is le lehet mosni a sminket. Bár vettem tíz darab, frottírból készült arctisztító korongot, így ezeket használom már a rongyok helyett. Esztétikusabb kicsit, azért az is számít. A mosógépben egy mosózsákban tisztítom őket. Jó, hát a fekete szemfesték nem jön ki teljesen, de úgyis az kerül rá utána legközelebb is. Sminklemosó folyadék helyett a mandula-, szőlőmagolaj, vagy szinte bármilyen olaj beválik. Szerintem már ne is számoljuk a flakonokat…!
Igyekszem olyan fülpiszkálót vásárolni, ami környezetkímélőbb, nem műanyag, hanem például papír a pálcikája. Tudom. Tudom… Egyrészt szegény teknőcök…, más részt a fülemet ne piszkáljam fültisztító pálcikával, mert csak beljebb tuszkolom a fülzsírt és felsérthetem a dobhártyámat is… Mégis, néha ezzel könnyebb, de már van fültisztító spray-m is. Csak használni kellene, ugye. Van, amire nekem is nehezebben áll rá a kezem.
Étkezés
Dietetikusként – talán ezzel kellett volna kezdenem – igyekszem fenntartható módon étkezni, úgy mondanánk mai szóval, hogy flexitariánus vagyok. Alapból nem szoktam és nem is tudok sok húst enni. Nagyon szeretem a zöldségeket, gyümölcsöket, szeretek főzni, szóval ez számomra nem lemondás. Az 50 km-es diétától azért messze vagyok én is, de azért törekedni lehet rá. A piacra járás nem igazán az én műfajom, de mentségemre szóljon, hogy szezonális, kistermelői zöldségeket, gyümölcsöket rendelek házhoz vagy a közeli átvételi pontra.
Ha a kelleténél többet főztem, és fagyasztható az étel, akkor inkább lefagyasztok 1-2 adagot, így megelőzöm az élelmiszerpazarlást. Ez elég egyszerű, de hatásos megoldás. Ráadásul azokon a napokon (nem azokon, de akár azokon is), amikor nincs időm, kedvem főzni, igazán hálás dolog elővenni 1-2 doboz ételt a fagyasztóból.
Ha mégis boltba megyek, akkor pamut, hálós kis szütyőket viszek magammal (a vászonzsák alap, ld. alább), amibe pakolom és lemérem például a zöldséget, gyümölcsöt. Ezzel is sok nejlon zacskót spórolok meg. Ami zacskó bekerül a háztartásba így vagy úgy, az kiválóan működik később szemetesként, vagy ételcsomagolásra is. Nejlon zacskók helyett amúgy is már régóta hátizsákot, vagy textil, ill. többször használatos műanyag táskákat viszek magammal. Ez már alap. Sokan itt tudják igazán kezdeni az áthangolódást.
Ahogy az is, hogy ásványvizes palack sincs nálam, a csapvizet a saját kis kulacsommal viszem magam edzésre, vagy egyéb programokra. Már csak azért sem veszek csomagolt vizet, mert a víztisztítóm révén az otthoni csapvíz minősége is kifogástalan, így ezen is sokat tudok spórolni.
Ugyan a kávéról még azért nem mondtam le, de igyekszem főleg itthon inni, vagy ha elmegyek, akkor helyben fogyasztani, s nem elviteles papírpohárban (vagy saját, elviteles pohárban). A kapszulás kávéfőzőmtől nem váltam meg, hanem hosszas töprengés, utánaolvasás után rendeltem egy acél kávékapszulát, amit magam töltök meg minden használatkor, de így korlátlan alkalommal újra tudom használni. Kis gyakorlás szükséges, de mégis megvan az élvezet, viszont nem keletkezik felesleges hulladék (a zacc pedig jó a virágoknak). Bár én mindig visszavittem a használt kapszulákat a Nespressónak. Ennyi reklám nekik is jár, elvégre ebben élen jártak a többi márkához képest, bár szerencsére, azóta több más cég is kialakította a saját visszagyűjtő rendszerét.
Csomagolás
Alufólia és folpack helyett saját gyártású méhviaszos kendőket használok, amikor szükséges (bár ez is egyre ritkább). Mivel túlzottan drágának találtam az erre szakosodott boltokban készen kapható megoldásokat, megoldottam magam. Nem ördöngősség, ha van otthon pár konyharuha, vagy olyan terítő, ami esetleg lyukas, foltos, de nem dobnád ki. Ilyen módon is jól hasznosíthatók.
Ha csak lehet, s ez talán kiderült már, csomagolásmentes boltban vásárolok, és többször felhasználom ugyanazokat a tárolókat, palackokat, üvegeket, amiknek mára már megvan többnyire a dedikált szerepe (repceolaj, olívaolaj, ecet, liszt, sajt, tea…). A csomagolásmentes boltban remek alkalom nyílik a beszélgetésre is, az eladókkal, s néha a vásárlókkal is, így ez nekem egy sokkal emberibb módja a bevásárlásnak is, amire egy hagyományos, zsúfolt boltban nem igen nyílna lehetőség.
Mosás, öltözködés
Elkezdtem a mosótojást használni a mosáshoz. Azért még öntök mellé a mosószeres tartályba folyékony mosószert is, amit a csomagolásmentes boltban veszek (a korábbi mosószeres flakonban, így azt már sokszor újratöltöttem). A mosódió nekem valahogy nem jött be. S ott még nem tartok, hogy magam keverjem ki a mosószert is. Öblítő helyett beválik az ecet is, illatosításra pedig pár csepp illóolaj. Bár öblítőt is lehet kapni csomagolásmentesen, ami már eggyel jobb, mint minden alkalommal új flakont venni.
A folyékony szappant (azért ezt megtartottam, mert a konyhában ez praktusabb) és a mosogatószert is a csomagolásmentes boltban veszem már. Korábban sikerült sk WC-tisztító „tablettát” is készíteni szilikon muffinformában az Ecet és levendula c. könyv receptjei alapján, bár ez még nem rendszeres szokásom. A felmosáshoz vagy csak ecetet, vagy a csomagolásmentes boltban vásárolt padlótisztítót használom, s néhány csepp illóolajjal teszem illatosabbá a felmosó vizet. A citromsav a kádat teszi újra fehérré (bár előbb-utóbb a kádat ki kell lakkoztatnom, amíg nem jutok el a fürdőszoba felújításáig – ez nem a közeljövőben lesz).
Elég ritkán vásárolok már új ruhát, csak célzottan, alkalomra, meg nyilván fehérneműt, zoknit, harisnyát. A barátnőimmel évek óta évente többször is tartott ruhacserék mellett időnként vásárolok ruhát second hand boltból, vagy éppenséggel ajándékba kapok mások által már nem hordott, de rám még jó ruhákat. Így folyamatos körforgásban vannak a ruháim, sokkal könnyebben megválok olyan daraboktól, amiket évek óta őrizgettem, de aztán végül sosem hordtam, csak lelkileg kötődtem hozzájuk. Idővel azt kell mondjam, hogy kicsit függővé is lehet válni a szanálásától, mert olyan felszabadító érzés tud lenni (jobban átlátható a ruhakészletem, kevesebb is van, így nem tárolgatok felesleges darabokat). A ruhacserén megmaradt kincseket le lehet adni a Vöröskeresztnél vagy az Adománytaxinál, szóval még jótékonykodásra is van mód (gyakran igen menő, márkás cuccok is bekerülnek a halmazba). A kerületi zero waste csoportban is gazdát cserélhetnek nemcsak a ruhák, de más tárgyak is.
Egyebek
A karantén hosszú hónapjai elhozták annak a lehetőségét, hogy az egészségügyi betét helyett elkezdtem intimkelyhet használni. Ez a téma még mindig ónagy tabu itthon, de szerintem érdemes róla beszélni. Korábban ez volt az a dolog, amire azt mondtam, hogy jó, hát ez már az én komfortzónámon igen csak túl van, már így is elég sokat teszek a Földért, ezt már nem tudom meglépni. Aztán kellett jó sok idő, néhány barátnő tapasztalata, 1-2 facebookos csoport, és végül csak belevágtam. Már van néhány mosható betétem és tisztasági betétem is. A mensibugyi lesz talán a következő lépés? Lehet, de ezt nem tudom garantálni. Így is már több éve nem vettem eldobható betétet vagy tampont, és ehhez könnyen hozzá is tudtam szokni. Részletekbe nem megyek bele, de ha valakit érdekel, írjon és válaszolok.:)
Részben a minimalizmusra törekedve, és mert láttam, látom, hogy mennyi felesleges tárgy vesz körül minket, mi marad utánunk (nekem ebben a nagymamáim és édesapám halála volt sorsfordító…) sokkal jobban meggondolom, milyen tárgyakat veszek meg. Tárgyi ajándékok helyett ezért inkább élménykuponokat, élményajándékokat vásárolok a családomnak, barátaimnak (színház, koncert, szabadulószoba, kreatív hobby…), mert a közös élményekre és az együtt töltött időre próbálom helyezni a hangsúlyt. A koronavírus világjárvány miatt sajnos az élménykuponok, belépők is mentek a levesbe, legalábbis egy időre, hiszen elmaradtak az offline lehetőségek is. De már ismét lehet ezekben is gondolkodni, sőt. Mivel az éttermi étkezés ára már felér ezekkel a kuponokkal, így akár egy ebéd-, vacsorameghívás is pótolhatja az ajándékokat. Sőőőőt.
Becsatlakoztam 1-2 kerületi zerowaste facebook csoportba, ahol tovább tudom adni a számomra már felesleges, de másnak még hasznosítható, kiürült, nagyobb méretű műanyag dobozokat, üvegeket is (ezek csak egy példák). Vagy éppen én hasznosíthatom tovább a mások számára felesleges (de még jó állapotú) dolgokat. Kapcsolatteremtésre és a jó szomszédi viszony ápolására is remek lehetőség egy ilyen csoport. Szerencsére eddig szinte csak jó tapasztalataim vannak és mindenki el is jött a megbeszélt helyre, időben a feltett dolgokért. Idővel megjön a rutin, hogy mire érdemes figyelni a posztoláskor, s kinek érdemes adni a felkínált tárgyakat, ha több jelentkező is van.
A komposztálás sokáig mumus volt számomra, pláne otthon. Giliszták a lakásban? Brrr… Idővel eljutottam mégis odáig, hogy már az erkélyen gyűjtöm a konyhában összegyűlt zöldhulladékot, tojáshéjat, kávézaccot… Amikor megtelik a vödör, akkor azt elviszem a közeli közösségi komposztálóba, ami jelenleg még a szomszéd kerületben van, de a tervek szerint lesz majd nálunk is. Kísérletképpen egy nagyobb kaspóban is elkezdtem tömöríteni a komposztom egy részét, s ezt majd késűbb visszaforgathatom a virágaim földjébe is. Minden csak idő kérdése. Szóval a tanulság: ami az elején nagyon idegennek tűnik, abba is bele lehet idővel szokni.
Szelektíven gyűjtöm a szemetet, de ez igazán nem nagy kunszt, igazán ez az alap, ezért is hagytam a végére. Már beszereztem külön „kukákat” hozzá, így rendezettebb körülmények között tárolom a kétféle szelektívbe valót a konyhában (papír, műanyag-fém).
Azt hiszem, elég hosszú a lista.
Nem azért írtam le ezeket, hogy elismeréseket gyűjtsek, bár köszönöm előre is, hanem, hogy megmutassam, az évek során milyen sok mindent ki lehet alakítani, és nem kell hozzá ökonácinak lenni (bocsánat a kifejezését). Nem járok nagyon öko-rendezvényekre, zerohero-megmozdulásokra, nem szeretnék senkit sem „megtéríteni”, pusztán a saját életemet élem, és ha ezzel valakinek segítek, valakit inspirálok, ahogy sokan engem is (köszönet a barátnőimnek!), akkor már megérte (túl azon, hogy jó nekem és a Földnek is).
Nálam is akadnak vakfoltok, vagyis olyan területek, ahol lehet még fejlődnöm, de ahogy az elején is írtam: a cél a küzdés maga.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Oszd meg másokkal is, ha tetszett!
A Tudástárban témák, kategóriák, kulcsszavak és egyebek szerint szűrhető módon böngészhetsz az eddig megjelent cikkeim között. A Környezetvédelem témájú írások is egybegyűjtöttem (kattints a kiemelt szóra!).
Ha tetszik az írói stílusom, és éppen szerzőt keres, vagy beszélgetnél velem a témában egy podcast keretében, ill. a témában szerveznél előadást vagy workshopot, keress meg!
Kövess a facebookon és/vagy az instagramon is!
